Az egyházmegyei szentszék – consistorium dioecesaum

Az egyházmegyei szentszék – consistorium dioecesaum – látta el az egyházi bíráskodás feladatait az egyházmegyei papsága és hívei felett. Elnöke a püspök, ill. érek, vagy helyettese, rendszerint a nagyprépost, tagjai a püspök által kinevezett ülnökök, szentszéki ügyész és jegyző. Hatásköre jelenleg csak a szorosan vett egyházi ügyekre terjedt ki, de a 17-18. században ítélkezett házassági, vallásügyi, hagyatéki perekben, hitszegés és hamis eskü tényálladéka felett is. Ügyintézése során létrejött fontosabb iratfajták a befejezett perek, peren kívüli levelezés és a szentszéki jegyzőkönyvek.

Az egri püspökség egyházi levéltárának legrégibb sorozatának a befejezett szentszéki perek képezik, melyeket az 1600. évtől kezdődően teljes szövegükben bemásoltak a szentszéki jegyzőkönyvekbe (3603-3606. szám).Az eredeti periratok az 1600-1745 közötti időszakból nincsenek meg, de névmutatók sincsenek ezen korszak jegyzőkönyveihez.

1745-től kezdve a protocollumok az egyházigazgatási jegyzőkönyvek szerepét veszik át, a főleg házassági ügyekben keletkezett szentszéki pereket pedig ettől kezdve eredeti percsomók alakjában őrizték meg s az 1777. évi levéltárrendezés során perfajták szerint csoportosítva GA-GN jelű fasciculosokba lajstromozták. (4031-4047. sz. csomók)Segédkönyv csak a házassági perekhez van. a 4048. csomószám alatti, Matrimonialia című kötet. Az érseki korszak levéltárrendezése 1804 után a 3901-3939. sz. csomókban szentszék rendkívüli levelezését, a beadványokat és közbeeső ítéletek fogalmazványát gyűjtötte össze. Az összes szentszéki ügyeket a közös egyházmegyei iktatókönyvbe iktatták s a többi egyházigazgatási iratok módjára, de azoktól külön választva, évfolyamonként ugró iktatószámok sorrendjében csomózták a közös iktatókönyv szentszéki tárgyú bejegyzéseit pedig az ott nyert ugró iktatószámokkal együtt átmásolták az ún. szentszéki jegyzőkönyvbe. Kutatási segédletül szolgál tehát a közös egyházmegyei iktatókönyv (3652-3734. raktári számok alatt) és annak végére kötött névmutató, valamint a külön szentszéki jegyzőkönyv (4119-4188. raktári számok alatt), továbbá utóbbinak névmutatója (4215-4238. raktári számok alatt).

1804-1886. között a szentszék előtt befejezett perek percsomóit – a keresetlevelet, bizonyító okmányokat, tanúkihallgatási, pertárgyalási jegyzőkönyveket, végítélet stb. – a perek faja szerint csoportosítva a 4049-4117. sz. alatti csomókban külön kezelték. Így a nagyszámú házassági, váló-, köteléki-, valamint hamis eskü-, hagyatéki és fegyelmi perekben tizenhat, római számmal jelzett csoport alakult ki azon jogcímeknek megfelelően, melyek a perbeli kereset alapjául szolgáltak. E csoportokon belül a további sorba rakás alapja a felperes vezetéknevének kezdőbetűje volt. Jelen leltáron kívül a befejezett 1780-1886. évi szentszéki perekhez más kutatási segédlete nincs, bár az egyházmegyei protocollumok 1804-1886 között tájékoztatnak a perfolyam egyes mozzanatairól. 1886 után megszűnt a befejezett perek külön kezelése, Azokat most már a legújabb időkig a szentszéki iratok sorozatában a legutolsó intézkedés iratszáma alatt helyeztél el. A szokásos szentszéki tárgyak mellett a 19. század vége óta nagy számban jelentkeznek a felekezeti anyakönyvekkel kapcsolatos anyakönyvi és törvényesítési ügyek is. Kutatási segédlet az egyházmegyei jegyzőkönyv és névmutató (3735-3737. raktári számok alatt).

Bár az 1600-1745. évi szentszéki pereket tartalmazó protocollum-kötetek is szentszéki jegyzőkönyvnek minősülnek, mégis a szentszéki jegyzőkönyvek speciális faját az érseki korszak iratkezelése hozta létre, az 1805. évtől kezdődően oly módon, hogy a közös egyházmegyei protocollumból – iktatókönyvből – a szentszék részére kimásolták a szentszéki tárgyú iktatókönyvi bejegyzéseket, a közös iktatás során nyert ugró iktatószámokkal. Ezzel az önálló hatóságként működő szentszék is hozzájutott egy saját segédlethez a közös egyházmegyei jegyzőkönyvbe iktatott irataihoz. A szentszéki jegyzőkönyv Elintézés-rovatába a szentszék a 19. században még teljes szövegben, újabban csupán rövid kivonatban jegyezte be a perbeli ítélet szövegét. (4110-4214. raktári számok). Ezekhez külön névmutatót csak bizonyos időszakokban készítettek (1825-1848 ill. 1899-1920. években), mert a közös egyházmegyei jegyzőkönyv és annak névmutatója is teljes értékű kutatási segédletül szolgál. 218 fraktur iratcsomó, 96 kötet jegyzőkönyv, 27 kötet névmutató, 21 polcfolyóméter.