A) Archivum Vetus 1259-1804

Az 1804-ig terjedő püspöki korszak egyházigazgatási iratait tartalmazza ez a 351 fraktur iratcsomó, 25 polcfolyómétert kitevő iratanyag. Az iratoknak mintegy kétharmad része Esterházy püspökségének idejéből, az 1762-1799. évekből származik, egyharmada pedig az 1690-1761, illetve 1800-1804. években jött létre. Az 1690 előtti időszakból fönnmaradt iratok mennyisége mindössze 8-10iratcsomóra becsülhető, a 7 db. középkori oklevél közül pedig 2 eredeti, a többi másolat.

Az archivum vetus végleges rendszerezését 1805-1820 között hajtották végre. Ennek során a lezárult püspöki korszak egész iratanyagát szám szerint 3381 ügyiratot – az alább egyenkint is ismertetett nyolc tárgycsoportra bontották s egy összefüggő számsorba lajstromozták. Az 1-től 3381-ig terjedő számjelzet tehát átmegy mind a nyolc tárgycsoporton. Egy-egy számjelzet alatt különböző mennyiségű iratot találunk. nagyobb tárgyak esetében 4-5 raktári csomót tesz ki egyetlen numerus, máskor – főként a VII-VIII. csoportban – csak egyetlen lapot. Minden numerust palliumba foglaltak s arra a jelen leltárban szó szerint közölt rövid tárgykivonatot rávezették, de az iratok korát sem a palliumon, sem az ugyanekkor készült betűrendes névmutatóban nem tüntették fel. Az évkör megállapítása jelen leltár összeállítása során történt meg. Az iratállvány polcmagassága szabta meg, hogy hány numerus kerüljön egy raktári csomóba. A fraktur csomó átlagos magassága 15-20 cm. A vízszintesen fektetett csomót újabb palliumba burkolták s a benne foglalt iratszámokat feltüntető jelzőcédulával látták el.

Az archivum vetus valamennyi csoportja kizárólag beadványokat tartalmaz. A kiadmányt a válaszlevél szövegét 1745 előtt nem igen rögzítették még fogalmazvány alakjában, ezért nem is lehet megtalálni. Az 1745-1803 közötti időszakban azonban az egyházmegyei jegyzőkönyvekben (lásd a 3607-0650. csomószámok alatt) rögzítették a válaszlevelek szövegét. Ennek következtében az 1745-1803. évi protocollum sorozat tulajdonképpen az archivum vetus ezen korabeli iratanyagának szerves része, habár a rendszerezés során az archivum novum jegyzőkönyv sorozatába illesztették bele. Azt, hogy az archivum vetus egy iratára adott válaszlevél szövege a megfelelő évi jegyzőkönyvi kötet melyik lapján található meg, azt a beadvány külső lapjára írt dátum mondja meg. Pl. Resp 797. I/26 jelentése: a válaszlevél kiadatott 1797. január 26-án. A szabványos szövegeket – pl. a felmentések mindig azonos szövegét – nem másolták be a jegyzőkönyvbe. Ilyenkor csupán az iraton tüntették fel a kiadmányozás tényét (exp. I/26), vagy pedig az iratra vezették rá a kiadmány rövid tartalmát.

Ma már sok numerus hiányzik az archivum vetusból. Ezeknek jelentékeny része a kutatások során átkerült az archivum novum azonos tárgyú, 1805 utáni évekből származó iratcsomóiba.

Az archivum vetus 8 tárgycsoportjának egy közös betűrendes névmutatója és egy számsoros lajstromkönyve van. Mindkettő csak az iratszámot és a tárgyat tüntetik fel, de az évkört nem.

Nem tartalmazza az archivum vetus az 1804 előtti püspöki korszak szentszéki pereit, mert azokat az 1805-1820. évi levéltárrendezés során áttették az archivum novum szentszéki pergyűjteményéhez (Lásd a 4031-4048, 4069-4088. sz. csomókat.).